Kuhfred von Rindofen

Családfámon egy újabb germán ős, csak nem apai, hanem anyai ágon. Úgy tűnik, minden ősi magyar szürke ereiben csörgedezik némi nemzetközi vér. Kiében több, kiében kevesebb. Ősöm a legnemesebb Holstein Fríz vérvonalról származott és a marhák nemzetségéből ő került a legmagasabbra.

Von Rindofen, a híres vörös bika – ahogy később az őt tisztelő ellenfelek nevezték Red Bull – olyan korban született, amikor napról napra születtek a találmányok és az emberek, állatok élete gyökeresen megváltozott. A korábban igavonó barmokra épülő gazdaság egyre inkább a széna helyett szénhidrogénekre épült, szinte mindennapivá vált igazi helyett vasparipával közlekedni, a gazdagok átszálltak a négylovas kocsikból azokba, amelyekben lóerők tucatjai tomboltak. A vörös bika szárnyakra vágyott és meg is kapta azokat, a repülés úttörőjeként tűzvörös kétfedelűjével szántotta az égi mezőket.

A Nagy Háború, amelyet ma I. világháborúként emleget a történelem, híressé tette vakmerő felmenőmet Európa-szerte. Természetesen részt vett a harcokban és az is magától értetődő, hogy gyönyörű repülőjét is magával vitte a frissen alakult légi századba. Mivel igazi sportember volt, hősiesen és vakmerően harcolt, és ezeket a tulajdonságait az ellenség is elismerte. A méltó és tisztelt ellenfelet a brit repülőtisztek nevezték el Red Bull-nak. Végigharcolta a háborút, de azt már nem tudta meg, hogy a vesztesek oldalán. Gépét a háború legvégén, ellenséges terület felett lőtték le, és az angoloktól valódi katonai temetést kapott. Rostélyát vörös boros marha-curry-nek főzték meg. Kultusza, mint vakmerő sportemberé, akkora volt, hogy máig él. Állítólag elneveztek róla egy olyan italt is, ami szárnyakat ad annak, aki elfogyasztja.

Egy alkalommal, még a Nagy Háború kitörése előtt, a von Rindofen báró meglátogatta az akkori Monarchia egyik legnagyszerűbb csordáját, nagyon távoli rokonait a Hortobágyon. A merész repülő a híres kilenclyukú hidat használta leszállópályának, de rosszul számította ki a fékutat, így a híres Hidi-vásár egyik standját magával sodorva landolt. Az így megsemmisült csodás kézműves termékeket egy gyönyörű lány árulta, aki hatalmas, sötétbarna boci-szemeivel és hosszú szempilláival egy pillanat alatt elvarázsolta von Rindofent. A Hortobágyon töltött napokat a vörös bika sosem felejtette el, és a lányban is igen maradandó emlékek maradta, de ez már egy másik blogbejegyzés.

Ha most Kuhfred von Rindofen, a vörös bika egy felhő szélén üldögél és patáit lógázza, biztosan szomorú egy kicsit, hogy a mai világ legmerészebb repülősei nem repülnek át tiszteletére a budapesti Lánchíd alatt. Bár megérti, mert tudja, a hidakkal vigyázni kell.