Irish stew

Hozzávalók: báránynyak, hagyma, sárgarépa, krumpli, zöldpetrezselyem, só, bors, báránycsontlé


Ennek az ételnek a nevét nem érdemes magyarítani, minthogy egy XIX. század végi szakácskönyv ezt a feladatot már megoldotta. Sajnos az erre vonatkozó feljegyzésem elveszett, így nem tudom megjelölni a forrást, csak a magyarított ételelnevezésre emlékszem, és valószínűleg mindig emlékezni is fogok.

Az Irish stew korrekt magyar neve eszerint a következő volna: írlandi tyú.

Nincs hozzátennivalóm, ami tökéletes, az tökéletes.

Az Irish stew, illetve magyarul az írlandi tyú, egy rövid leves, aminek a klasszikus változatában mindösszesen négy alkatrésze van, úgymint bárányhús (feltétlenül nyak), hagyma, krumpli és petrezselyemzöld. (Kell víz is meg só is, ám ezeket a triviálisakat nem számítom a fő komponensek közé.) Persze az egykori puritán szigor mára erejét vesztette, s ennek megfelelően az írlandi tyú alapanyagai közé némelyek beeresztik a sárgarépát, mások pedig a kakukkfüvet, sőt találkoztam egy emberrel, aki írnek mondta magát, és azt állította, hogy az ő anyja az írlandi tyúba póréhagymát is főz, noha egyébként rendes vallásos asszony, és a tyú így is jó. Végezetül beszéltem egyszer egy amerikai ír nővel, aki zöldborsót, zellert, sőt cukrot is tesz a tyúba, amit a végén liszttel sűrít be. A hölgyön egyébként első blikkre látszott, hogy teljesen bolond, úgyhogy a ő verzióját csak a teljesség kedvéért említettem meg e helyt, nem azért, hogy bárki is komolyan vegye.

Nézzük hát, hogyan készül a tyú, mármint a sárgarépás verzió, ami éppoly kevéssé tradicionális, mint a magyar rónán a zöldséges gulyás. Pusztai ember nem főz a gulyásába zöldséget, amiképpen az istenfélő kelta sem főz a tyúba répát. De hát, mint már nyilván mondtam, a világ mállik, pusztul, rohan a végromlás felé.

A húst szépen felszeleteljük, ehhez majd csontfűrészre is szükség lesz, de hát az nyilván akad otthon. Egy mély vaslábos aljára lerakunk egy réteg húst, egy réteg szeletelt vöröshagymát, arra a répát, végül a krumplit. A rétegek közé só, gorombára törött feketebors, vágott zöldpetrezselyem jön, a tetején krumpli legyen, végül az egészet nem vízzel, hanem báránycsontokból főzött tartalmas csontlével célszerű felönteni. Kis lángon főzzük készre, bár olyan is van, aki a sütőben csinálja. Kérdéses továbbá, hogy mennyire legyen sűrű az egész képződmény, számomra az a kívánatos, ha a tyúnak kevéske, de húsleves jellegű, tiszta leve van.

Egy másik verzió szerint a krumpli egyharmadát vékonyra vágjuk, a többi egészben marad. A lábos aljára lerakjuk a szeletelt krumplit, arra szeletelt hagyma jön, a hús. Rá kakukkfű, újabb réteg hagyma és legfelülre az egészben hagyott krumpli. Megint kakukkfű, fél liter víz (vagy húsleves), utána készre főzzük. Ez így nagyin sűrű, levetlen variáns, mellesleg a krumpli egyharmadának vékonyra szelése pontosan azt célozza, hogy az ételnek jóformán ne legyen leve.

Váncsa István Szakácskönyve 279. oldal