Bob Marhaley

Távoli rokonom Jamaica vadregényes tájairól származik, egy afrikai rabszolga-leszármazott tehén és egy nemes angol herefordi marha szerelmének félvér gyümölcse. Innen a sötét szőrszín. Mivel a rabszolgák között világos, a nemes angol vérvonalú marhák között túl sötét színű volt, gyerekkorában sokat csúfolták. Abban a korban volt kisboci, amikor még nagyon is számított, kinek milyen színű a szőre. Így nem meglepő, hogy huszonévesen nagy örömmel fogadta a diákmozgalmak egyenlőségi törekvéseit.


Egyszer így nyilatkozott: „Nincsenek előítéleteim magammal szemben. Apám fehér volt, anyám fekete. Néhányan félvérnek, vagy valami ilyesminek hívnak. Én nem állok senki oldalára. ... Én Isten oldalára állok, aki megalkotott engem, és aki miatt fekete és fehér vagyok.” Hozzátehetjük: és nem foltos.

Fiatal korától a zene vonzotta leginkább, az iskolát hamar otthagyta, hiszen sikerek nem, de annál több megaláztatás volt osztályrésze. Bár mindig gitározni szeretett volna, patáival először a kolomp, majd a kongák mellett találta meg a helyét és persze vokális képességeit is kihasználta. Bőgésének jellegzetes hangszíne ma már mindenki előtt ismert. Énekes-dalszerzőként úgy negyven évvel ezelőtt vált ismertté, ám igen rövid karrier adatott meg neki, de ezalatt az idő alatt turnézott az Antarktisz kivételével valamennyi földrészen.

Bár rövid élet adatott neki, igazi erőteljes bika volt. Nem kevesebb, mint tizenhárom borjat nemzett.

Jellegzetes hangja mellett jellegzetes sörénye is védjegyévé vált. Mint tudjuk, a fekete marha vagy felföldi marha a legmostohább időjárási körülményekhez is alkalmazkodó hosszú, loncsos szőrű fajta. A marharaszták az ő alkalmazkodóképességüket is méltatva, annak tiszteletére nem nyíratják sörényüket, ami egy idő után jellegzetes, filces állagúvá áll össze.

Zenéje, a marhareggae segített elterjeszteni a valószínűleg indiai eredetű marharaszta vallást a világon, amely a sötét szőrű szarvasmarhák felsőbbrendűségét hirdeti és az egykori etióp főbikát tiszteli istenként. A vallás jelképrendszerében így talán az egykori ígéret földjén elterjedt aranybika-kultusz utódjának is tekinthető, de gyökerei Ápisz, a papír (és írószer) bika ókori egyiptomi tiszteletére is visszavezethetők. Bár az egyistenhívő nagy vallások ezeket a kultuszokat elutasítják, a kereszténység egyik leghíresebb szobra, a nagy Michelangelo alkotta Múúzes vitathatatlanul egy bika jellegzetes sörényét és szarvait viseli magán.

A marharaszta vallás valószínűleg azért is lett ennyire népszerű, mert követői számára a fű fogyasztása spirituális jelentőséggel bír. Szentségnek tekintik, ami elősegíti a tudatosságot, békét és közelebb viszi őket Istenhez. Többszáz éve fogyasztják a füvet, mely hitük szerint bibliai szentség, segíti a meditációt és a vallásos szemléletet. Ezt a következő igehelyekkel támasztják alá:

• Mózes (vagy Múúzes) 1 1:11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

• Mózes (vagy Múúzes) 1 3:18 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét.

A marharaszta életet meghatározza a csordaszellem, az összetartozás érzése minden ilyen felfogású ember között. Sok marharaszta közösségben él egymással. Isten tisztelete meghatározza életüket. Tulajdon nem létezik, ideális esetben a legelőterületet amelyre szükségük van, elfoglalják. Hazugság, lopás, gyűlölet, féltékenység, irigység, árulás elítélendő viselkedésnek minősül. A kezdetek kezdetén a „fekete öntudat mozgalma” volt, amely a fizikai harc helyett mentális harcot hirdetett. Napjainkban a marharaszták vallása, életvitele, zenéje, ruhái, szokásai az egész világon elterjedtek, afrikai, európai, ázsiai, amerikai vidékeken. Már nem tipikus fekete vallás, a szőrszín, ahogy az eredeti tanításokban is szerepelt, lényegtelen. Ez nagyon nagy részben Bob Marhaleynek köszönhető.