Bókay Auguszta

Auguszta, a 20. századi századelő szende kislánya egy lőrinci birtokon töltötte kislánykorát. Nevét azért kapta, mert szeptember elején, egy nyárias napon született, de ilyen név nem lévén, a legközelebbi hónapról nevezték el. Családjából mindenki szerette a gyerekeket és sok-sok kicsivel vette körül magát. Egykori otthona ma is a gyerekeké. Auguszta már kislánykorában arra készült, hogy előbb-utóbb ő lesz a lőrinci birtok nagyasszonya. Ő is lett volna, ha nem esik folt a becsületén.


Egy nyáron, az első világháború kitörését megelőző vihar előtti csend utolsó pillanataiban Auguszta az Esterházy-család meghívására Fertődön nyaralt. Élte a fiatal úrilányok szokásos életét. Bálokra járt, mosolyát legyezője mögé rejtette és szempilláit rebegtette, ha egy-egy fess úrifiú felkérte egy táncra. Kikocsizott a Fertő-tó partjára, egy nagy fa árnyékában piknikezett vendéglátóival és megkövesedett kagylókat keresett a fertőrákosi kőfejtőben.

Egy meleg nyári napon az Esterházy-birtok legszebb lovait futtatták éppen és Nagycenk felé ügettek, amikor egy fess legény, egy igazi bika jött szembe velük. A fess fiatal legény szalmakalapban és monokliban ügetett a mezőn, de a szép lányok láttán megállt és természetesen udvarolni kezdett. Csak a vak nem láthatta, hogy figyelmét Auguszta keltette fel. Auguszta sem volt közömbös az ifjú bájai iránt.

A legközelebbi udvari koncerten, ahol a legismertebb Eszterházán élt muzsikus, Haydn vonósnégyeseit játszották és Auguszta ült a cselló mögött, az ifjú legény látványa dobogtatta meg a fiatal üsző szívét. Meglátta a monoklis fiatalembert a közönség soraiban. Az ifjú bika a koncert után hatalmas csokor vörös rózsával kedveskedett az ifjú lánynak, bár hivatalosan nem voltak még bemutatva egymásnak.

Ez sem váratott magára sokáig, de ez már egy következő történet és egy következő blogbejegyzés.