Néhány napja nem írtam a blogba, de csak azért, mert komoly kutatásokat folytattam. Ennek eredményeit fogom megosztani a tisztelt olvasóval a következő napokban.
A SzeptEmber Feszt látogatói számára nem jelent újdonságot a Told az asszonyt! fantázianevű talicskatoló-verseny. A feladat a talicskában ülő asszonykát a lehető leggyorsabban eltolni a célig. Őseim kutatása során nyomára akadtam e nemes vetélkedés gyökereinek is. Hol máshol, mint a repkedő ősömet is rabul ejtő Hortobágyon.
A híres hortobágyi pásztorok és betyárok egykoron nem vetették meg a pálinkát. A legfinomabb pálinkát persze a kilenclyukú híd melletti csárdában mérték, ám az igencsak „áros”, azaz drága volt. Angyal Bandi, a híres hortobágyi betyár egy szép szeptemberi vasárnap délután igencsak megszomjazott. Pénze azonban nem volt elég, így cselhez folyamodott. Versenyt hirdetett. Körbelovagolta a pusztát és meghívta a pásztorokat és a többi betyárt egy talicskaversenyre. Természetesen csak azokat, akiknek feleségük vagy legalább kedvesük volt. Hogy miért? Mert a feladat az volt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tolják el egy kézzel faragott talicskában oldalbordájukat a Hortobágyi Betyár Csárdáig a híd túlsó végétől. Aki a leglassabbnak bizonyult, nagyon pórul járt, mert neki kellett vendégül látnia az összes többi versenyzőt a csárda finom itókájára. Annyira, amennyi beléjük fért, ami nem kevés pénzbe került. A verseny vesztesét nem véletlenül nevezték attól a naptól kezdve Marhátlan Pásztor Jánosnak. A többiek azonban igen jól érezték magukat. A kocsmáros pálinkáshordói az utolsó cseppig kiürültek, a népek pedig igencsak emelkedett hangulatban távoztak a korcsmából.
Már csak azt kell megfejtenünk, miért is találta ki Angyal Bandi, hogy a talicskában az asszonyt kell eltolni a csárdáig. Miért nem volt jó egy üres talicska? Természetesen azért, mert az igencsak bepityókásodott pusztai emberek nélkülük nem biztos, hogy hazajutottak volna. Angyal Bandi biztosan nem. Csak beájult a talicskába és tűzrőlpattant kedvese tolta hazáig, akárcsak a résztvevők nagy részét.
A nagy esemény emlékét nem csak ez a verseny őrzi, hanem a Hortobágyi Betyár márkanevű pálinka is, amelyet az egykori korcsmáros receptje alapján főznek ma is. Igaz, a sokkal kisebb alföldön, Győrben.
A mostani versenyen nem az utolsó, hanem az első helyezés a fontos. Legalábbis a nyilvános versenykiírás szerint. Amit az apróbetűben szerepel csak: az utolsó helyezett itt is fizet, neki kell kifizetnie a SzeptEmber Feszt összes fellépőjét. Remélem, nem én leszek az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése